Jesszusom, de régen írtam már! Talán hiányzott is egy kicsit, hogy elmondjam a gondolataimat, egy-egy érzelmi "kép megfestésével".

Ebben a bejegyzésemben a "nagy magyar valóságról" akarok írni. Hogy mit is takar ez számomra? Ahhoz, hogy ezt el tudjam magyarázni, vissza kell utazni egy picit az időben, 19 éves koromig.

Akkoriban már borzasztó nagy öntudattal rendelkeztem, aminek a mértéke természetesen máig csak nőttön nőtt. Viszont némi belátás készséggel kiegészült, egyfajta "mia culpa" feelinget sikerült a magamévá tennem. Kiscsikóként azt hittem, ismerem az embereket, és nem tudtam elfogadni a kritikát, ha valaki naivnak titulált. Ma már tudom, hogy igazuk volt! Tényleg kissé együgyű, és szűk látókörű voltam, igaz nem kellett nyitott szemmel járnom. Voltaképp irigylem magam életem azon szakaszáért, így hét évvel később, már kevésbé tapasztalatlanként. Hisz a tudást nap, mint nap, a munkám folyamán empirikus úton szedem magamra. Az ügyfeleim által, kinyílt a "kis csipám", és rá kellett döbbennem, hogy olyan dologgal foglalkozom, ami levetíti a nagy magyar valóságot. Tükörként van előttem minden nap, és mini "élet térképként" rajzolódik ki és tovább az idő múlásával. Miért mondom ezt? Példa: ha egy fodrász vagy Budapest XI. kerületében, akkor nagyjából azonos életszínvonalú és beállítottságú emberek vesznek körbe, tehát viszonylag hasonló problémákkal, elképzelésekkel találkozhatsz. Ja és főkép a fodrászathoz értesz, némi gazdasági és jogi tudással kiegészítve, hogy a boltodat tudjad vinni.  Én közös képviselőként szinte soha nem találkozom két ugyanolyan problémával. Eltérő adottsággal rendelkező ügyfeleim, eltérő gondokkal bombáznak. Értenem kell műszaki, gazdasági, jogi ügyekhez és emellett egyes szociális és pszichológiai területeket is kisujjból kezelek. Annyi ember vesz körbe, hogy általuk sziluettként tündököl az élet különböző megélhetésének formája. Vannak normálisak, rendesek, kedvesek és .... (hagyjuk). De nem csak az ügyfelek hanem a vállalkozók is hozzák magukkal a felismerés érzését. És ma ez történt.

Egy társasházamnál a terem garázsban a tulajdonosok 3 millióért vettek egy beállóhelyet. Egy garázsgép 4 garázsból áll, aminek az össz. értéke 12 millió forint. Nemrégiben észrevettem, hogy rozsdásodnak a rámpák, amik az autókat tartják, így hát felhívtam a gyártót, hogy beszélgessünk el arról, hogy tulajdonképpen egy 12 millás szerkezet, aminek több tonnát kell megtartania, az miért is rozsdásodik öt év elteltével? Találkoztam ma a gyártó egy kirendelt kutyájával a helyszínen, aki közölte, hogy ezeknek a gépeknek a garanciális időszaka két év. 2 év! Nem semmi, gondoltam, veszel 3 milláért egy garázsbeállót, amire két év a garancia és öt év múlva tönkre megy. Nem hittem el, hogy komolyan gondolják, de hát magyarázták, hogy a sólé tönkre tette, meg vízben állt a gép... Természetesen idióták, és magyarázták a saját hibás termékeik nem létező előnyeit. Valóban vízben állt a gép, mielőtt én a ház kezelője lettem volna. 4 milliméteres vízszint volt az aknában, tudom, mert én vettem speckó szivattyút, ami 2 mm-ig lemegy. Ez igaz, de akkor a 180 cm magasan álló szerkezet miért rozsdásodik? Továbbá garázsgépeket úgy kell megcsinálni, hogy ne bírja a sólét? Mit hittek, hogy a tulajdonos este a munkából hazafele jövet leáll a garázs előtt, és leslagolja, majd szárazra törli az autóinak a kerekeit, nehogy felvigye a parkológépre a sólét? Könyörgöm, négy évszakban élünk! 12 milliós gép, vacak anyagból, két év garanciával. Ez a magyar igazság. Természetesen a gyártó felajánlotta, hogy több millió forintért felújítja a gépeket... Persze. Vicc.

Azt mondják "ne ítélj, hogy ne ítéltess", azonban ez az a nagy igazság, amire én magasról teszek. Egész egyszerűen ebben az esetben nem tudok nem ítélkezni, nem tudok együtt érezni a gyártóval. Nem megy. És a legrosszabb az egészben, hogy ma Magyarországon ez így megy. Vesznek egy 12 millás gépet, ami valójában csak hat, mert leszedte a sápját, a kivitelező, a generál kivitelező és a beruházó. Plusz anyag költség és beépítés, mindjárt dupla annyiba kerül a vevőnek, akinek még, ha el is mondják, hogy két év a garancia, akkor sem történik semmi, hisz mit tehet, azon kívül, hogy megveszi a beállóhelyet, parkol a belvárosban? Majd végül kiadják egy karbantartónak, aki természetesen nem adja át a közös képviselőnek a kezelési leírást, hisz nem kifizetődő, ha egy ilyen gép rendes állapotban van, hisz akkor mit fogunk rajta javítani? Majd eltelik öt év, és lehet felújítani. Újabb rendelés a gyárnak, újabb munka a kivitelezőnek és további bevétel a karbantartónak. A vevő meg csengessen. Ez a fogyasztói világ kemény vas foga, a mai magyar attitűd, a mai magyar köztudat az új építésű lakások átadásánál és a jogrendszer kiforratlansága, hogy az ilyeneket nem lehet gazdasági károkozásért előállítani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.